A Borsodbótai Körzeti Általános Iskola története

Községünk eredeti neve Bóta volt. Lakosságának száma az 1785-ben végzett népszámlálás szerint 402 fő, 1869-ben pedig 508 fő. Jellemző volt a falura a sokgyerekes család. Az első zenész cigánycsaládot Vitéz Borbély Maczki Emil főispán telepítette le saját szórakoztatására.

Az első iskolát a római katólikus egyház 1801-ben kezdte építeni, melyben csak 1811-ben kezdődött meg a tanítás. A kezdeti tanulólétszám 67 fő volt, mely a lakosság növekedésével arányosan nőtt.

A község iskolájában volt egy nagy tanterem és a kántortanító részére kétszobás, konyhás, kamrás lakás. Az épület szalmatetős volt, amely 1903-ban leégett, majd újjáépítése során már cseréptetőt kapott. A tanító – aki egyben kántor is – jövedelmét az egyház tagjai szolgáltatták.

A bótai iskolában a XIX. század végén még évente váltogatták a tanítókat.

A korabeli jegyzőkönyv szerint a tanköteles korú gyerekek nagyrésze írástudatlan volt. Felismerték, hogy állandó tanító kellene, mert a gyakori tanítóváltás hátráltatja a gyerekek fejlődését.

1862-ben felmerült az iskola államosításának lehetősége, de az egyház minden erejével igyekezett ezt megakadályozni. Az államosítás elmaradt. A tanítókat a felekezeti iskoláknál az iskolaszék választotta. Nem a pedagógiai rátermettség, hanem az énektudás és orgonán való játék alapján. A kántortanító énekkel, orgonamuzsikával kísérte a szentmisét, tanított, végzete az adminisztrációt, tanította a passiójátékokat, és ha nem volt plébános, a hittant is. A bótai kántortanító mindezeket végzete 1937-ig.

A hittan tanítás kivételével pedig az 1948-as államosításig az 1811-ben megépült, majd bővített épületben az új tantermeknek az észak- déli fekvése miatt, rossz volt a világítása. A bejárat a déli oldalon, az utca felől volt. Berendezése egyszerű, szegényes:

  • Az ajtó mellett a dobogó a tanári asztallal. Mögötte egy falitábla.
  • Fölötte a mindenkori uralkodó, a király képe és az ország angyalos címere.
  • Jobb oldalt egy állítható magasságú tábla, baloldalt egy szekrény a füzetek és szemléltető eszközök tárolására. Itt kapott helyet a községi könyvtár is, melynek vezetője szintén a tanító volt. A szekrény tetején álló földgömb és egy Magyarország térképe képezte a földrajz szemléltető eszközöket. Számtan tanításához egy álló számológép, méterrúd, köbcentiméteres, literes, deciliteres és különféle súlyegységek álltak a tanító rendelkezésére.

A tankötelezettség a 6 éves kor betöltésével kezdődött és a 6. osztály elvégzésével 12 éves korban fejeződött be. A tankötelezettséget nem vették komolyan ebben az időben. A sokgyerekes családok gyermekei csak ritkán végezték el a 6 elemit. A szülő megelégedett azzal, hogy a gyermeke megtanult írni olvasni, megtanulta a katekizmust és ismerte a bibliai történeteket.

Az írástudatlanok nagy száma bizonyítja, hogy a tankötelesek egy része sohasem járt iskolába. A szülőknek szükségük volt a gyermekek munkaerejére.

Bótán a nagybirtok árnyékában működő elemi iskolában ezért a tanév csak az őszi betakarítás után, október közepén kezdődött, és a tavaszi mezőgazdasági munkák kezdetével fejeződött be.

Egy tanteremben a 6 osztállyal egyszerre való foglalkozás igen nehéz fizikai és szellemi munka volt a tanító részére. Nagy koncentrációt és fegyelmet követelt tanítótól, gyerektől egyaránt.

Az órák gyakran 25 percesek, a tanítás egésznapos volt, kétórás ebédszünettel. A felekezeti ünnepeken tanítási szünet volt, de a gyermekeknek a tanító ellenőrzése mellett templomba kellett menni és gyakorolni a vallási szokásokat.

A felekezeti iskolákban az állami tanfelügyelőn kívül az egyházmegyei tanfelügyelő is ellenőrizte az iskolák valláserkölcsi nevelését. A tanév ünnepélyes záróvizsgával fejeződött be. A vizsga elnöke a mindenkori plébános, aki egyben az iskolaszék elnöke is, a tanító elsőfokú felettese.

A vizsga tárgyai: számtan, magyar nyelvtan, történelem, földrajz, hittan és ének volt. A tanulókat nemcsak a vizsgafelelet alapján osztályozták, hanem az egészéves munkát figyelembe véve. A nagyon jó tanulókat egy-egy forinttal jutalmazták.

Az iskola nemcsak a tanítás, de a történelmi változások színhelye is volt. Az első világháborúban román katonák, a második világháború végén átvonuló német katonák szállásolták be magukat. Sajnos a naplókat, berendezési tárgyakat eltüzelték, így keveset tudunk elődeink nehéz munkájáról.

A háború után, a járványok megszűnésével már 4 nevelővel kezdődött meg a tanítás. A tanítókat a római katolikus iskolaszék tagjai választották, és határoztak az iskola anyagi ügyeiről, tatarozásról.

Az iskola 1948-ban történt államosítása nem okozott problémát a faluban. A nevelők megmaradtak a helyükön, a létszámban nem történt változás. Az államosított iskolában egyenlőre tovább folyt a hittantanítás.

Az állam sokat áldozott a volt felekezeti iskolák korszerűsítésére. Az 1948-as államosításkor az elemi iskolák általános iskolává való átszervezése volt az egyik legsikerültebb kulturpolitikai intézkedés.

A tantárgyak minőségi és mennyiségi követelményrendszerével, a pedagógusok szakmai és politikai továbbképzésével, idegen nyelv tanításával emelték az általános iskola rangját. A tanítók továbbképzését már 1947 nyarán magkezdték.

Az államosítás után fokozatosan csökkent a hittanra járó tanulók száma. 1950-től hosszú évekig nincs hittan tanítás az iskolában. Az elsőáldozásra, bérmálásra való felkészítő foglalkozásokat a plébános egyezteti az iskola igazgatójával.

A szakosított rendszerre való áttérés szükségessé tette a nevelők számának növelését. Így lett a valamikori egytanerős iskolából 1947-re négy, 1961-re nyolc, 1982-re 11, l984-re 13, és 1992-re 12 tanerős. A tankötelezettség szigorú betartása megtöltötte az iskolapadokat. Szükségessé vált újabb tantermek építése. Községünk neve 1954. május 1-től Borsodbóta elnevezést kapta.

1955-ben kezdték el a háromtantermes iskola építését. A régi iskola épületében megszünt a tanterem, helyette szolgálati lakást alakítottak ki.

A kisebb falvak összevont alsó és felső tagozatai nem részesülhettek olyan színvonalú oktatásban, mint az osztott iskolák tanulói. A kormányzat a körzetesítést látta megoldásnak. Így 1962 szeptemberétől a borsodbótai iskolába járnak a szomszédos Uppony község felsőtagozatos tanulói.

Ekkor 4 normál és 1 szükségtanterem állt rendelkezésre. A tanítást csak délelőtt-délutáni váltakozással lehetett végezni.

Az 1960-as népszámlálás adatai szerint magas az analfabéták száma (58 fő). A mindenkori iskolaigazgatók többször tettek kísérletet az írástudatlanság megszüntetéséért, tanfolyamok hírdetésével. Erre az érdekeltek szégyenérzete miatt nem volt jelentkező. Viszont 1963-ban sikeres volt a felsőtagozatos esti dolgozók iskolája, akik a hiányzó 7-8. osztályt végzeték el.

A további körzetesítésre 1966/67. tanév-től került sor, 1975 júniusáig a sajómercsei felsőtagozatos tanköteles tanulók is a borsodbótai körzeti iskolába jártak.

1966/67-es tanévtől továbbképző iskola működött községünkben. Azok a tanulók jártak ide Upponyból, Királdról akik a 8. osztály elvégzése után nem tanultak tovább. Ez az iskolatipus pár év működés után megszünt. 2 éven keresztül 1976/77-es tanévtől ismét indult felnőttek részére esti dolgozók iskolája, ahol a 7-8. osztályt végezhették a még 6 osztályos rendszerben tanult helybeli lakosok.

1976 szeptemberétől Uppony községből az alsótagozatos tanulók is Borsodbótai Körzeti Általános Iskola tanulói lettek.

1991-től az új iskola átadásával megszünt a váltakozó munkarendű tanítás, úgy a tanulók, mint a nevelők munkakörülményei jelentősen megváltoztak. 2000/2001-es tanévben iskolánkban 12 fő törzstag tanerő tanít, valamint 3 óraadó (kémia, logopédia, hittan), a tanulólétszám: 143 fő. A község lakóinak száma: 970 fő.

Napjainkban a Községi Önkormányzattal együtt, azon munkálkodunk, hogy minél korszerűbb körülményeket biztosítsunk az eredményes oktató nevelő munka érdekében a tanulók, és a nevelők részére.

Borsodbóta község elemi és általános iskolájában végzett tanulók közül 1945-től napjainkig 84 fő szerzett felsőfokú végzettséget. Ezeknek megoszlása a következőképpen alakult:

  • mérnök: 35 fő
  • orvos: 4 fő
  • állatorvos: 1 fő
  • pedagógus: 35 fő (óvónő: 3 fő, tanító: 13 fő, ált. iskolai tanár: 16 fő, középiskolai tanár: 3 fő)
  • jogász: 4 fő
  • zeneművészeti főiskola: 1 fő
  • katonatiszt: 7 fő
  • közgazdász: 1 fő
  • védőnő: 1 fő

Vélemény, hozzászólás?